Széchenyi István


4456 Tiszadob, Mátyás király ( régi nevén Károlyi Mihály ) utca 7.
Tel.: +36(42)722-674     e-mail: tiszadobisk2018@gmail.com

iskola logo


Akkreditált kiváló TehetségpontAkkreditált kiváló Tehetségpont
Vöröskeresztes bázisiskolaVöröskeresztes bázisiskola

Az iskolánkban folyó nevelő-oktató munka


1. Intézményi klíma

A Pedagógiai program egyértelműen megfogalmazza az iskolánk pedagógiai elveit, érték- és célrendszerét. A célokhoz feladatokat, tevékenységeket rendel. Az iskola célrendszere összhangban van a kerettantervben az általános iskolára megállapított célrendszerrel.

A program a nevelést mint átfogó személyiségfejlesztést deklarálja, hangsúlyozva a differenciált nevelés szükségességét. Személyre szóló pedagógiát, egyéni fejlesztési programot kíván megvalósítani a gyakorlatban is. Az iskola helyi tantervét, pedagógiai programját vizsgálva megállapítható, hogy azokban érvényesülnek a formális tartalmi elrendezések, de kellő rugalmassággal, amelyek így nem gátolják az átlépési szakaszokon való ki- és belépést.

Az iskolavezetés gondot fordít:

Az iskolavezetés vezetői stratégiájának, - az intézményi élet minőségének fejlődését eredményező főbb jellemzői:

Mindezen jegyek alapján, ebben az iskolában természetes a hátrányos gyermekekkel való fokozott törődés, személyiségük tapintatra alapuló fejlesztése, gyermeki jogaik érvényesülésének segítése, másságuk értékeinek megmutatása.

A pedagógusok szinte egész nap a tanulók rendelkezésére állnak, hiszen a Pedagógiai program gazdag lehetőségein kívül is, az iskola változatos programokkal igyekszik a gyermekek személyiségfejlesztését biztosítani.

A pedagógusok másságkezelő, toleranciát fejlesztő nevelői magatartásának főbb jellemzői:

A pedagógusok megteremtették az iskola szakmai értékét, miközben önmaguk fejlesztését is átélték.

Az iskola mindennapi életével a Pedagógiai programban megfogalmazott pedagógiai alapelvek gyakorlati megvalósítását igazolja.

Az iskolában folyó nevelő-oktató munka tartalmazza az alábbi fő területeket, melyek a másságkezelés, az elfogadás gyakorlati terepei:

A különböző fejlettségű tanulók integrált oktatás keretében tanulnak. A hátrányok leküzdésére azonban nem elegendő a képességek szerinti tanórai differenciálás. A szociokulturális hátrányok leküzdésére változatos tanórákon kívüli programokban vesznek részt a hátrányos helyzetű tanulók is.

A teljes tanulóközösség számára természetes, hogy a tanulók együtt veszik ki részüket az iskolai élet minden történésében. Az együttműködés, a majdani társadalmi beilleszkedés alapjainak lerakását célozza.

2. Az iskola szervezeti formái és tevékenységrendszere

Az iskola nem osztályok szerinti szétválogatással akarja megoldani a tehetség-kiválasztást, tehetségfejlesztést, hanem olyan előnyös és hatékony szervezeti megoldásokat is alkalmaz, amely a fejletlenebb, lassabban fejlődő tanulók számára is hoz megoldást.

Az iskola tevékenységrendszerének vizsgálata az iskolai tanulásszervezésről és más lehetséges, a tanulásra, a tanulók közötti különbségek kezelésére alkalmas tevékenységekről ad képet. Ez magába foglalja a tanulás (tanítási órák, szakkörök, tanulmányi versenyek, korrepetálások, speciális foglalkozások, napközi, stb.), a munka (környezetvédelem, műhelymunka, stb.), a szabadidő (sport, játék, művészeti foglalkozások, stb.), a közélet (gyermek mozgalmak, házi versenyek, diákönkormányzat, stb.) színtereit.

Az iskola alapvető feladata, hogy a tanulásszervezés legkülönbözőbb formáinak megismeréseivel és felhasználásával a tanulók közötti különbségeket az osztály együtt tartásával, együtt nevelésével jobban lehessen kezelni. A lassú tanulóknak legyen esélyük a beilleszkedési minimum elsajátítására, a tehetségeseknek adottságaiknak megfelelő fejlődésre.

Az iskolán kívüli tehetséggondozás, felzárkóztatás formáinak megtalálása, programba iktatása is fontos és kívánatos. Erre is számos lehetőséget kap a tiszadobi iskolás gyerek ( pl. művészeti oktatás, színházlátogatás, versenyek, település szintű rendezvények ,stb ).

3. Ökológiai nevelés az iskolai környezet által

A környezeti nevelés akkor lehet hiteles, ha azt nemcsak a tantárgyak rendszerébe és a tanórán kívüli tevékenységekbe építjük be, hanem ha az ökológiai szemlélet áthatja az egész iskola működését, a szellemiségévé, ethoszává válik.

Az épület és az abban zajló folyamatok „egészséges” működtetésének megszervezéséért, és annak fenntartásáért az iskolafenntartók, iskolavezetők, sőt minden használója is felelős.

Mindez miért fontos?

Az iskolai környezet tudatos, harmonikus alakítása, a gyermekhez, emberhez egyaránt méltó tárgyi környezet kialakítása, használatának lehetővé tétele az egyik leghatékonyabb és mindig a legolcsóbb (!) eszköze lehetne a környezetbarát személyiség formálásának. Tiszadobon szép törekvések vannak ezen a téren is.

A környezetkultúrára való nevelés ott kezdődik, hogy a hely, ahol ez történik, az praktikusan szolgálja az ott természetesen lezajló cselekvéseket, oktatási-nevelési folyamatokat. A gyakorlati funkción túl pedig élményt adó, pozitív érzelmeket keltő, alkotásra ösztönző.

A helyesen megépített és berendezett iskola sok pedagógiai kérdést spontán megold, illetve még felvetődését is kizárja. A hiányzó feltételek megteremtése tehát továbbra is sürgető feladat.

A személyiséget a biológiai tényezők, a környezeti, és a nevelési hatások – egymással szoros kölcsönhatásban – együttesen határozzák meg. A személyiség fejlődését tehát három fő tényező befolyásolja: az öröklődés, a környezet és a nevelés. Így a személyiség jellege, kialakulása az örökletes és környezeti hatások illetve ezek interakciójának, egymásra hatásának eredménye és ezek eredője. Az emberben az adottságok, mint diszpozíciók jelennek meg, melyek génjeiben, azok kódjában benne vannak. A környezeti hatások – társadalom, nevelőintézmények, család – befolyásolják, hogy az adottságból mi, mikor és milyen mértékben valósul meg. Ezen tényezők között a legjelentősebb a nevelés-oktatás személyiségformáló hatása.

4. Az iskolai nevelés hatékonysága a differenciált nevelésre vonatkozóan

A tanulásszervezés módszerei és gyakorlati megvalósulása

A kisiskolások iskolakészültsége, anyanyelvi szintje, pszichés és kognitív fejlettsége, tevékenységi tempója a normál értelmi képességű gyermekek körében is jelentős eltéréseket mutat. Ezek a különbségek szerencsés esetben előbb-utóbb kiegyenlítődnek ugyan, de azok a gyerekek, akik az átlagtól valamilyen mértékben, valamilyen területen eltértek, már kudarcokat éltek át, és sok esetben soha többé nem tudják behozni a kezdeti hátrányokat.

Differenciált oktatással és párhuzamos fejlesztéssel ugyanakkor ezek a gyerekek kudarcmentesen elérhetik az átlagos szintet, és képességeiknek megfelelően folytathatják tanulmányaikat.

A differenciált oktatás megvalósításának elsőrendűen megoldandó feladata azoknak a gyermekeknek a „megtalálása”, akiknek erre szükségük van. Mégpedig azelőtt, mielőtt negatív élményeket élnének át, nehézségeik alakulnának ki, vagy lemaradnának a többiektől.

Az osztályban tanítók feladata az, hogy megtalálják ezeket a gyermekeket, „feltérképezzék” hiányosságukat, s megtalálják problémáik gyökereit. Hol kereshetők ezek a gyökerek?

Az, hogy valamelyik gyermek nem tud együtt haladni a többiekkel, elég hamar nyilvánvalóvá válik az osztálytanítók számára. A nehézségeket az okozza, hogy ennek az eltérésnek az okát és jellegét is megértsék.

El kell fogadnunk a gyermekek különbözőségét, fejlődésük tempójának mértékét. A tanítónak „arra a lépcsőfokra kell állni”, ahol a gyermek tart, s az önmagához mért fejlődést kell munkája céljának tekintenie. Ez kedvező pszichés változásokat is hoz, erősödik a tanulási motiváció, a feladattudat, a figyelemkoncentráció. Sikerélményt hoz a gyermek számára, mely alapvető feltétele a továbbhaladásnak. El kell érniük a nevelés-oktatás minden területén, hogy tanítványaik azt érezzék: „Én ezt tudom, én ezt megértettem, jöhet a következő kihívás!”.

A tanítási órákon is arra kell törekedni, hogy megérintse a tanulókat a „sikerült” érzése. Érezzék azt, hogy vannak olyan helyzetek, feladatok az iskolában, magában a tanulási folyamatban, amelyben ők is boldogulnak.

Igyekezni kell az órákon olyan helyzeteket teremteni, hogy mindenkinek jusson valamilyen „rá szabott feladat”.

Pl. szituációs helyzetgyakorlatok, egyéni élménybeszámolók, mozgásos játékok, megtanult versek, mondókák reprodukálása, különböző nehézségű feladatlapok, differenciált házi feladatok.

Minél tágabb térben és sokrétűbben szervezzük meg a tanulási tevékenységet, annál hatékonyabbá tehetjük a nevelést, a személyiség formálását, kibontakoztatását.

Nélkülözhetetlen a mindennapi, valóságos élethelyzetek tanulmányozása, megismerése. Erre a megismerésre minden lehetőséget ki kell használni – kirándulások, séták, folyosói „beszélgetések”, családlátogatások –. Ezeken a helyszíneken adódnak a valódi nevelési lehetőségek, amelyeket aztán a tanítás folyamatába is érdemes beépíteni.

Például ha a természetismeret órát egy tanulmányi séta előzi meg a Holt-Tisza partjára, lehetőség nyílik megfigyelni a gyerekek mikro csoportjait, spontán társulásait. Ezekre, az egyének körül kialakult interperszonális kapcsolatrendszerekre lehet építeni a csoportalkotás egyik módját. Így azok dolgozhatnak együtt, akik kedvelik, erősítik egymást.

A tanulmányi sétán olyan helyzetek is kialakulhatnak, amelyek veszélyeztetik a gyerekek épségét (pl. lökdösődés a vízparton). Ezt a helyzetet a következő óra során újra eljátszhatják a gyerekek, s ők vonhatják le a megfelelő tanulságokat.

A szituációs játékok igen alkalmasak különböző helyzetek tisztázására, megértésére. Így nem direkt módon, tanári közlés útján jutnak el a gyerekek a helyes következtetésekig. Önmaguk építik, alakítják, a helyzeteket, figyelve a társaik, illetve tanítójuk reakcióját.

Egy nyelvtan feladatlap szövege például alkalmat teremthet arra, hogy a buszon történő közlekedés szabályait, nehézségeit eljátsszuk. (Hogyan beszélgessünk? Kinek adjuk át a helyet? Hogyan lehetnek udvariasak a fiúk?)

Mennyiségben és minőségben is differenciált házi feladatot kell adni tanulóinknak. Igyekezni kell olyan hangulatot teremteni, hogy ne az egyoldalú teljesítmény centrikusság érvényesüljön. A pedagógus építsen a gyermekek egyedi erősségeire, fogadja el gyengeségeiket, egyéni tempójukat.

Cél, hogy minden gyermeket a lehetőségei maximuma felé terelgessen a nevelő pedagógus.

A természetismeret feladata: az elemi természettudományos nevelés. A gyermek közvetlen környezetében figyeli, védi, gondozza a természetet, felfedezi az élővilág és a környezet kapcsolatait, egymásrautaltságát. A természettudományos nevelés elemi szinten is a környezeti nevelés része.

Feladata:

Az ember egységes egészet alkot környezetével, része a természetnek. Elismeri annak nagyságát, jóindulatú a természeti létezőkkel – beleértve önmagát is! –, szereti embertársait. Betartja a természet és társadalom törvényeit, s ennek megfelelően folytatja élet- és munkatevékenységét. Csak ilyen szellemben szabad nevelni, tanítani! E szemlélet kialakításában minden tantárgynak megvan a maga feladata, s ezen túlmenően a környezeti nevelés által integrálhatjuk az egyes tantárgyakban foglalt környezeti elemeket.

A kisiskolások elemi természettudományos nevelésének tengelyében az életkornak megfelelő megismerési módszerek és azok folyamatos gyakorlása áll.

A természettel kapcsolatos tevékenységek:

A tanítványok tulajdonságai általában különböznek egymástól azonos korcsoporton belül is, eltérő fejlettségi szintet mutatnak mind értelmi, érzelmi terülten és a szociális környezet szempontjából is. A differenciált oktatás lehetőséget ad ezen különbözőségek csökkentésére és/vagy tehetségek fejlesztésére, egyénre és csoportokra szabva is.

A személyiségre való odafigyelés megmutatkozik a feladatok tartalmának különbözőségében, a szükséges módszerekben, az eszközökben, esetleg a felhasználható idő eltérésében.

Munkánkat az elfogadott pedagógiai program szerint végezzük, az abban megfogalmazott alapelvek, célok, feladtok, eljárások és eszközök figyelembevételével. Alapozó iskolai funkciónkból adódóan célunk az általános műveltség alapjainak elsajátítása 1-8 évfolyamon. Fontos feladatunk, hogy hozzájáruljunk a tanulók személyiségének, képességeinek kibontakoztatásához, segítsük szellemi, testi fejlődésüket és az egészséges életmód kialakulását, az önálló tanulásra való felkészítést, az alapkészségek biztos elsajátítását.

Felvállaljuk a gyenge képességű tanulók felzárkóztatását. Gondoskodunk az eltérő ütemben fejlődő tanulók egyéni fejlesztéséről. Minden év egyik kiemelt feladata a pályaorientáció.

Az oktatás-nevelés folyamatát a személyiségfejlesztés egységében látjuk. A különböző ismeretek elsajátítása során törekszünk a tanulók értelmi, önálló ismeretszerzési, kommunikációs, egészséges és kultúrált életmód iránti cselekvési motívumainak, képességeinek a kialakítására, fejlesztésére. Képzésünk tartalma az emberre, társadalomra, művészetekre, a természetre, a tudományokra, a technikára vonatkozó kultúra alapvető eredményeit foglalja magában, a tanulók életkori fejlettségi szintjéhez méretezett kiválasztással, elrendezéssel.

A személyiségfejlesztés színterei a tanítási órák, (általános és művészeti), valamint a tanórán kívüli tevékenységek:

A személyiségfejlesztés tehát ismeretek nyújtása, pozitív beállítódások, magatartások, szokások kialakítása. Mindezt a tanulók cselekvő, tevékeny részvételével végezzük el minden lehetséges helyen és helyzetben. Az iskola pedagógiai munkájában a legfontosabb a tanítás-tanulás tevékenysége.

Felméréseink azt mutatják, hogy egy-egy osztályon belül a tanulók tudásában és képességeiben nagy különbségek vannak. A tehetséges, illetve a lassabban tanuló (és érdektelen) gyerekeknek nem lehet eredményesen ugyanazt az anyagot ugyanolyan mélységben és intenzitással, ugyanazokkal a módszerekkel tanítani. Így az osztályon belüli polarizáltságot a tanórákon differenciálással oldjuk meg.

Felzárkóztató órákat szervezünk matematikából és magyarból.

A 8. osztályban pedig felvételi előkészítő foglalkozásokat szervezünk matematikából, magyarból a sikeres továbbtanulás és felkészültség érdekében. Munkaközösségeink összehangoltan végzik munkájukat.

Minden évben benevezzük a tehetséges gyerekeket a tanulmányi, sport és egyéb versenyekre:

Ezen kívül területi versenyeken veszünk részt.

Iskolánkban alapfokú művészeti oktatás is működik szép eredménnyel:

Tagozatai:

Úgy gondolom, minden gyerek számára lehetőséget biztosítunk, hogy kipróbálhassa tehetségét valamilyen területen.

Fejlesztő munka

Az iskolai szakmai szolgáltatásaink körét bővíti a fejlesztő pedagógusok tevékenysége. Ez a munka eltér a hagyományos pedagógiai tevékenységtől. Amikor a pedagógus fejlesztő foglalkozást vezet, nem konkrét tananyagot tanít. Nem korrepetál, hanem olyan alapkészségeket fejleszt, amelyek a gyermekek iskolai teljesítményét javítják. A funkciózavarok minél korábbi felfedezése esetén az intenzív fejlesztés hatására a tanulók esélyei javulnak, fejlődésnek indulnak. Vannak olyanok is, akiknél egyéves fejlesztés is igen eredményes. Sajnos mindig vannak olyanok is, akik további fejlesztést igényelnek. (Ők azok, akiknek bizonyos területeken több éves lemaradásuk van.)

Sok esetben több területen jelentkeznek nehézségek, s vannak, akiknek szociális körülményeikből adódnak jelentős hátrányaik.

A fejlesztést egyénre szabottan végzik a fejlesztő pedagógusaink. A tevékenységi formák témakörei a következők:

Tanulóink elsőtől nyolcadik osztályig vesznek részt fejlesztésben. A gyerekek heti rendszerességgel járnak a foglalkozásokra. Fejlesztésre a délelőtt folyamán, a tanítási órákkal párhuzamosan kerül sor. A munka eredményes.

A tanulási zavarokat, a tanulási teljesítményekben való lemaradást elsősorban a tanítási órán, annak egyéni fejlődésre figyelő, a gyerekek aktivitását, együttműködését igénylő, tevékenységközpontú tanulásszervezési módok kialakításával, használatával kívánjuk elérni.

A felzárkóztatás tartalma:

A felzárkóztatás-fejlesztés szervezeti keretei:

5. A zavarok korrekciója, a fejlesztés, a felzárkózás szervezeti keretei, tartalma

Az iskolával szemben az a legfőbb elvárás, hogy a gyermekek nevelhetőségében, taníthatóságában fennálló jelentős eltérések ellenére mindenkinél alakítsa ki az életben való boldogulásához szükséges alapismereteket, alapkészségeket.

Gyengébb tanulmányi teljesítmény hátterében sokféle tényező állhat. Ilyenek például: alacsony intellektus, megfelelő családi szocializáció, részképesség zavarok, időhiány, motiváció hiánya, rendszeres ellenőrzés hiánya, kialakulatlan tanulási stratégia, rendszertelen életritmus. Éppen ezért, mert a lemaradás oka ennyire összetett lehet, a tanítványokat minél előbb és minél több oldalról meg kell ismerni. Ezeknél a tanulóknál különösen fontos megismerni a családi hátteret, és felvenni a kapcsolatot a gyermekvédelmi felelőssel. Ezt a kapcsolatot folyamatosan fenn kel tartani, így figyelemmel tudjuk kísérni a gyermek helyzetét a családban.

A másik fontos feltétele az, hogy a tanulás úgy megy a legjobban, ha örömöt lelünk benne. A sikerélmény ösztönző motívum, növeli az önbizalmat, az igény- és teljesítményszintet. Ezért fontos biztosítani minden gyermek számára a siker esélyét! Minden nap keresnünk kell olyan – akár néhány pillanatig tartó- lehetőséget, amelyben ezek a tanulók is átélhetik azt az érzést, hogy nekik is sikerülhet valami. A tanulók akkor dolgoznak kedvvel, ha a munka összhangban áll értelmi erőikkel. Mind a túl könnyű, mind a túl nehéz feladat elkedvetleníti a gyerekeket.

Többszörösen ösztönző erő lehet a játék. A játék jellegzetessége, hogy célja nem a cselekvés eredményében van, hanem magában a cselekvésben. Amit így tanul a gyermek – cselekvéshez kötötten, mosolyogva és motiváltan – azt nehezen felejti el.

A tanulásban való lemaradás motivációs problémaként is jelentkezhet. A tanítás alatti unalom főleg azoknál a tanulóknál lép fel, akik nem tudnak együtt haladni a többiekkel, így az órákat fárasztónak és érdektelennek tartják.

Ez a helyzet elkerülhető a differenciált óravezetéssel. A differenciálás megjelenik a feladatok tartalmának, a megértetés, elsajátíttatás módszereinek különbözéségében, eszközhasználatban, a felhasználható időkeretben. A differenciálást a házi feladatoknál is alkalmazni kell.

Kisiskolás korban a lemaradások leküzdésének egyik leghatásosabb módszere a manipulálás, a cselekedtetés. Így átélheti a gyermek a feladatot, sokkal személyesebbé is válik a motiváló hatása.

A csoportmunkának is többféle lehetőségét használjuk a lassabban haladók felzárkóztatására. A heterogén csoportoknál a többiek lendülete, jó feladatmegoldása húzóerő lehet, de itt is figyelni kell arra, hogy a gyengébb képességű tanulóknak is jusson valamilyen részfeladat a csoportban. A homogén csoportalkotásnál természetesen a különböző erősségű csoportok más-más feladatokat kapnak, itt is legfontosabb az, hogy minden csoport sikerélményhez juthasson. Ezek a csoportalkotások nem állandóak, szinte óráról órára változhatnak, így mindenki azt gyakorolhatja, ahol hiányosságai vannak.

A sokoldalú szemléltetés is sokat segíthet a felzárkózásban. Köztudottan minél több érzékszervet kapcsolunk be a megismerés folyamatába, az annál hatékonyabb lesz. Ez segíti a ráhangolódást, a figyelmük koncentrálódást. Ha lehetséges, akkor mindent megmutatunk, - esetleg több nézőpontból, többféle környezetben – mindent meghallgattatunk és eljátszatunk velük.

Kritikusabb esetekben, ahol a lemaradás oka valamilyen részképesség zavar, vagy beszédhiba, akkor a szülőkkel megbeszélve kiegészítő, speciális tankönyveket is be kell szerezni a gyereknek, és a felzárkóztató órák folyamán irányítjuk azok feldolgozását.

A könyvtárban lehetősége van a gyereknek a gyűjtőmunkára, búvárkodásra. Ebbe a munkába is bekapcsolódnak a hátránnyal küzdő gyerekek, sok segítséget és irányítást kapva a könyvtáros tanár nénitől. Nem beszámolókat várunk el eleinte tőlük, csak egy-egy konkrét dolognak megkeresését. Munkájukban minden ilyen esetben pozitívumot kell keresni.

A felzárkóztatási folyamat az egész pedagógiai tevékenységet fogja át, nem csak a tanítási órákon, hanem a szabadidős tevékenységekben is. Leglényegesebb eleme a rendszeresség és a folyamatosság.

5.1. Mit tehet az osztályfőnök a gyerekek felzárkóztatásáért?

Az osztályfőnöknek a tanulók felzárkóztatásában elsősorban irányító, szervező feladata van. Folyamatosan figyelemmel kíséri az osztály tanulmányi munkáját, a munkához való viszonyát. Ezt a naplóban lévő jegyek állandó figyelemmel kísérésével, a szaktanárokkal való rendszeres konzultációval, a tanulókkal való gyakori beszélgetéssel tudja megvalósítani.

A tanulók lemaradásának különböző okai lehetnek:

A szociális leszakadás sokszor magával vonja a tanulásban való lemaradást. Előfordul, hogy a gyerek családi problémáinak ez az első látható jele. Az osztályfőnök feladata, hogy sokat beszélgessen a gyerekekkel, figyelje öltözködésüket, étkezésüket. Ha az osztályfőnök úgy látja, hogy a tanulónál felmerülő probléma oka a családban van, azonnal felveszi a kapcsolatot az iskolában dolgozó ifjúságvédelmi felelőssel. Ez nagyon nagy segítség a pedagógusoknak és a gyerekeknek egyaránt.

Az ifjúságvédelmi felelős meglátogatja a családokat, keresi a problémák okát, és a segítségnyújtás lehetőségét. Ha szükséges a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatot is értesíti, illetve segítségüket kéri.

A család és az iskola közösen kell, hogy nevelje és tanítsa a gyereket. Ennek az együttműködésnek az összekötő láncszeme az osztályfőnök. Ha ez sikerül, akkor érhetünk el eredményeket a felzárkóztatásban. Ha nincs együttműködés a partnerek között, nehezebb a hiányok pótlása, a tanulók személyiségének fejlesztése.

A tanulási nehézségekkel küzdő tanulók sok odafigyelést, egyéni bánásmódot igényelnek. Felzárkóztatásuk sok esetben csak akkor lehet eredményes, ha sikerül azokat az okokat feltárnunk, melyek a tanulók lemaradását, hátrányos helyzetét előidézték. Ezek a tényezők sokszor a családi szocializációban vagy az érzelmi nevelésben bekövetkező zavar velejárói. Különösen nagy szükség van erre azoknál a gyerekeknél, akik alacsonyabb kultúrigényű családi környezetben nőnek fel, és elsődlegesen fontos feladattá válik azoknál, akik nyelvi nehézségekkel küzdenek.

A készségfejlesztés általános elvei a tanulási folyamatban

6. A tehetség, képesség kibontakozását segítő tevékenységek

A személyiségfejlődést segítő nevelési céloknak és követelményeknek való megfelelés érdekében olyan sokféle és változatos szervezeti és módszerbeli megoldásokat alkalmazunk, amelyek elősegítik, hogy a tanulók elsajátíthassák legalább a társadalmi beilleszkedéshez és az egyszerűbb szakmák elsajátításhoz szükséges általános felkészültséget, ugyanakkor e minimum fölött minden tanuló optimális alkalmat és segítséget kapjon, hogy eljuthasson adottságbeli lehetőségeinek legfelső határáig.

Az éves munkatervben, a tanügyi dokumentumokban szisztematikusan megjelennek a nevelési programban megfogalmazott pedagógiai tevékenységek, feladatok, szakmai programok

A tehetség, képesség kibontakozását segítő tevékenységek és a felzárkóztatást segítő programok kellő arányban és kellő konkrétsággal jelen vannak a tervezési folyamatban, és az éves munka során is kiemelt szerepet kapnak.

6.1 A differenciálás módszere

Differenciálás az órai munkában

A tanulók lehetőleg képességieknek megfelelő feladatokat kapjanak. Ez olyan sikerélményhez juttathatja a gyerekeket, amelyek biztosíthatják a megfelelő motivációt a további feladatok elvégzéséhez. Nagyon fontos a minél átfogóbb ellenőrzés – értékelés. Persze nem baj, ha a tanuló bepillantást nyer a nehezebb típusú feladatokba, mert ez szintén ösztönzőleg hathat. „Én is szeretnék ilyet megoldani.”

Több gyermek igényli az egyéni foglalkozást. A személyre szóló tanácsok, utasítások sokszor hatékonyabbak, mintha az osztály egészének közvetítenénk azt. Ezért is nagyon fontos a felső tagozatnak a rendszeres, jól működő tanulószoba.

Differenciálás a házi feladatban

Itt is a tanuló képességének megfelelő elv érvényesül. A túl könnyű házi feladat nem igazán fejlesztő jellegű, de még talán a szinten tartáshoz is kevés lehet. A túl nehéz házi feladatot a tanuló semmiképpen sem készíti el, legfeljebb az iskolában óra előtt lemásolja a megoldást. Olyan feladatot adjunk lehetőleg, ami a diákot arra készteti, hogy ismételje át, tanulja meg az elméleti részt, és csak azután fogjon hozzá a gyakorlati alkalmazáshoz. Természetesen csak olyan szintű gondolkodást igényeljen a feladat, mint amilyen a megoldótól elvárható. Sajnos az iskolánkba járó diákok jelentős része nem képes a megfelelő szintű otthoni tanulásra. (Szociális háttér; hanyag, nemtörődöm szülő; a pozitív példa hiánya; megfelelő tanulási technikák hiánya; tv műsorok.) Márpedig így roppant nehéz ezen tanulóinkat megfelelő, elfogadható szintre hozni. Itt még egyszer visszautalok a tanulószoba jelentőségére. Elképzelhető megoldást jelenthetne a tanulópárok kialakítása, amikor egy jobb tanuló segíthetné (otthon és a tanulószobán is) a lényegesen gyengébb tanulót. A tanórán törekedni kell a megfelelő ülésrend kialakítására. A kiemelkedően jó tanulók, akik különböző tanulmányi versenyekre készülnek, plusz feladatokat kaphatnak az órán és otthoni, szorgalmi feladatként is.

Amíg a tanulók különböző képességűek és különböző családi háttérrel rendelkeznek, a differenciált foglalkozásnak a pedagógiában mindig is kiemelkedő szerepe lesz.

Az iskolánk nevelési rendszere és feladatai alkalmazkodnak a tanulói különbözőségből fakadó sajátos problémákhoz. A személyre szóló pedagógiai programok megtöltődnek az elmélet és a gyakorlat egységéből táplálkozó tartalommal. Az átlagostól való különbözőséget, másságot nem csak a pedagógusok tudják hatékony módszerekkel kezelni, hanem a gyermekközösség is. Nemcsak befogadója, hanem elfogadója lesz azoknak a nevelési eljárásoknak, amelyek minden tanuló esélyeit a legoptimálisabb szintre hozzák.

Ehhez a pedagógusok egyénre szabott pedagógiai módszereket, fejlesztési programokat alkalmaznak egyre növekvő hatékonysággal.





Tiszadob, 2014.04.24.

                                                                                               Vitányi György
                                                                                                     igazgató