Széchenyi István


4456 Tiszadob, Mátyás király ( régi nevén Károlyi Mihály ) utca 7.
Tel.: +36(42)722-674     e-mail: tiszadobisk@freemail.hu

iskola logo

Tiszadobi Széchenyi TehetségpontTiszadobi Széchenyi Tehetségpont
Vöröskeresztes bázisiskolaVöröskeresztes bázisiskola
fobejárat
belso udvar
fobejárat
udvar
fobejárat
iskolabelso
fobejárat
hátsó udvar

NEMZETI ÜNNEPÜNK – 2017. március 15.

Igazgatói ünnepi beszéd


Kedves Gyerekek!

Szeretném, ha nagyon csendben lennétek, és rám figyelnétek pár percig, mert nagyon fontos dolgot szeretnék nektek mondani: a hazaszeretetről, a magyar nyelv szeretetéről, március 15-ről.

„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.” (Wass Albert).

Kedves Széchenyis Tanulók! Kedves Tanító nénik, Tanító bácsik! Tanár nénik, Tanár bácsik! Tisztelt Szülők és Vendégeink!

Wass Albert erdélyi gróf, író, tiszta szívű magyar ember ebben az egy sorában rátapintott nemzeti sorskérdéseink egyik legfontosabb kérdésére: tudjuk-e szeretni hazánkat, MAGYARORSZÁGOT? Én azt remélem: IGEN.

De mielőtt kimondanánk egy magától értetődő Igen-t, gondoljuk végig: szeretni csak azt tudjuk, amit vagy akit ismerünk. Így van ez a hazával is!

Ország sok van, amely tetszik nekünk ezért vagy azért, de hazaszeretetről csak olyan földrajzi hely esetében beszélhetünk, amelyet ismerünk kívül-belül, és sorsáért, jövőjéért felelősséget érzünk.

Csak az szeretheti igazán hazáját és a Kárpát-medencét, aki ismeri azt: ismeri tájait, népeit, látnivalóit Székelyföldtől az Őrségig, Ópusztaszertől Aradig, a Pilvax kávéháztól Segesvárig. Ti ismeritek?

1848.március 15-én és az azt követő napokban és hónapokban történt valami, amiről még ma is érdemes beszélni. Pedig már 169 év tel el az óta. Ez sok idő: 3 ember életének hossza.

1848. március 15-én Pesten kitört a forradalom. Ez a forradalom később szabadságharccá nőtt, és eltartott 1849. augusztus 13-ig, amikor a magyaroknak a túlerőben lévő orosz és osztrák seregekkel szemben le kellett tenni a fegyvert. Az események lehet, hogy ismerősek, hiszen olvastatok róluk, hallottatok a küzdelmes harcról és a rövid dicsőségről, a hős hazafiakról: Kossuthról, Széchenyiről, Petőfiről és társaikról.

Március 15. nemzeti ünnepünk lett, piros betűs nap a naptárunkban, amely munkaszüneti nap és tanítási szünet. Március 15. a legszebb, legnagyobb és legdicsőségesebb nemzeti ünnepünk. Szeretném, ha ezt ti is tudnátok és éreznétek.

Március 15.-én fel kell tennünk néhány kérdést magunknak: Szeretjük-e tájainkat, vidékeinket? Szeretjük-e folyóinkat, tavainkat? Szeretjük-e hazánk népeit, magyar nemzettestvéreinket?

Mielőtt magunkban kimondanánk egy lelkes, ünnepi IGEN-t, gondoljuk végig legszűkebb otthonunk, Tiszadob szemszögéből Wass Albert hazaszeretet megfogalmazását.

„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. „

Szeretjük-e így falunkat, otthonunkat, Tiszadobot és iskolánkat, a Széchenyi Iskolát? Szeretjük-e azokat, akik itt élnek évtizedek óta és megőrizték ezt a falut a jövendőnek, és szeretjük-e egymást annyira, hogy dolgozó fiatalok, kisgyermekesek válasszák otthonuknak a Tisza egyik szép kanyarulatát, az Alföld egyik jelentős kulturális, történelmi, turisztikai és mezőgazdasági szigetét: vagyis a mi falunkat TISZADOBOT?

1848 márciusának fiataljai cselekedtek, és nehéz, kemény, határozott, de jövőt építő döntéseket hoztak. Fiatalos, izzó akarattal merték szeretni hazájukat, és szeretni egymást rangtól, vallástól, származástól függetlenül.

Tudták, hogy a magyarság jövője – bárhogy is alakul a forradalom és a szabadságharc ügye rövid- és hosszú távon, - egy valamitől függ: tudják-e szeretni a hazát és benne egymást.

Ha mi, széchenyis diákok, dolgozók, pedagógusok, tiszadobiak megőrizzük hagyományainkat, közös programjainkat, ünnepekeinket, március 15-ét azért, hogy iskolánkat, falunkat és egymást jobban és okosabban szeressük akkor, rövid- és hosszú távon is építeni tudjuk majd iskolánkat, lakóhelyünket, és hazánkat Magyarországot.

Kedves Gyerekek, Pedagógusok!

1848-49 szabadságharca, és bukásunkból való újjászületésünk is a hazaszeretet csodája volt. Hiszem, hogy ezt a csodát, az újjászületést megélheti a Ti nemzedéketek is, a XXI. század elején, itt a Kárpátok-között és itt Tiszadobon is, – csak figyeljünk nagyon Wass Albert soraira:

„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek.”

Kedves Gyerekek!

Mi valamennyien egy hazában élünk: Magyarországon és azon belül Tiszadobon. Ma szabad az országunk, és él a magyar nyelv. De vigyázunk rá eléggé? Ne hagyjuk romlani, szegényedni, értelmetlen idegen szavakkal összekeveredni! Tiszteljük meg az 1848-49-es hazafiak emlékét azzal, hogy óvjuk és ápoljuk a magyar nyelvet! Az elmúl héten sokat tettünk veletek együtt mindezért.

A „Március 15. ünnepi témahét” szép példája annak, hogy a hazaszeretet érzése ott lakik a lelketekben. Megdicsérlek Benneteket a szabadságharcos dalok énekléséért, a közös versmondásért, a nemzeti ünnepünket jelképező szép kokárdákért. Köszönöm Tanítóitoknak, Tanáraitoknak, hogy veletek együtt készültek, dolgoztak azért, hogy méltó módon megünnepeljük Március 15.-ét, nemzeti ünnepünket.

A mai ünnepi műsor is legyen bensőséges és fegyelmezett. A holnapi tanítási szünet után pedig iskolánk mindennapi munkájában, programjaiban vegyetek részt nagy szorgalommal és példásan jó magatartással, ahogyan egy tiszadobi Széchenyis diákhoz illik!

Bízom Bennetek!

Figyeljünk az ünnepi megemlékezésre! Szép napot kívánok.

Köszönöm megtisztelő figyelmeteket, figyelmüket!


Tiszadob, 2017. március. 14.

Vitányi György
Igazgató